Ismét bővült kicsiny családunk. Ezúttal nem számítógép, és nem jármű, hanem állat. Frigyes mellé ugyanis az égből pottyant hozzánk egy másik kiscica. Hisztek a véletlenekben, vagy a sorsban? Én már lassan igen.
Igazából már fél éve téma nálunk még egy kismacska. Az elején én nagyon nem akartam, mivel akkor még a Clio volt meg, és abba már a Frici is elég sok helyet kiszorított. Aztán lett nagyobb autó, de még mindig azt gondoltam, hogy van elég nyűgünk, minek még egy állat. A múlt héten már láttam, hogy a győri menhely sos-be macskagondozókat keres, mert nagyon sok kiscicájuk van, és nem tudnak velük már foglalkozni. Akkor mondtam már a barátnőnek, ott a lehetőség, még jót is teszünk vele, hívja fel őket, elhozunk egyet. Nem hívta. Megbeszélte magába, hogy ingázunk Pest és vidék között, sok az egy ilyen kis állatnak.
A hétvégét Győrben töltöttük, és már indultuk volna vissza Pestre. Megrakodva megyünk az autó felé, amikor a ház kapujában épphogy ki tudom nyitni az ajtót (hátamon 2 táska, kezembe a macskawc, barátnőmnél a macska, még még 2 táska). Két lány jön szembe, valami dobozzal és táskával. Szinte ránk kiabálnak:
„Hé nem kell nektek egy kismacska?”
Összenézünk, hát nem, meg most éppen indulunk haza. Kipakolunk a kocsihoz. Na jó, menjük vissza és nézzük meg. Szerencsére a kismacskát éppen párom szüleinek a szomszédjához vitték, aki állatbarát. Közben az is kiderült, hogy a két lányból az egyik barátnőm volt osztálytársa (aki talán a kis macskánál is jobban vinnyogott), Visszacaflattunk a macskával a harmadikra, leraktuk a lakásba, majd átmentünk megnézni a cicát. Már ugrabugrált (illetve inkább csúszott-mászott a járólap miatt) és valami kis tejet és szaftot is elfogyasztott. A lányok bevásároltak neki, találgattuk hogy hány hetes lehet.
Az első érintések
A csajnál nem maradhat sokáig, de majd felrakja Facebookra, és akkor hamar elviszik tőle (közben már kb 100 képet készített a macskáról). Akik találták sajnos nem tudják befogadni amíg ilyen kicsi, de a lelkünkre kötötték, hogy ha nem kell nekünk, vagy a nagy macskánk nem fogadja el, akkor vigyük vissza hozzájuk. Még filóztunk egy fél órát, aztán hónunk alácsaptuk a két szörnyeteget, bevágódtunk az autóba és irány a pálya.
Viszonylag rendben lezajlott az út, egy pihenőt tartottunk csak. Így is este fél tízre sikerült hazaérni, és már tíz is elmúlt mire minden csomag és állat a lakásban volt. Innentől jött a neheze, mi legyen a kismacskával, hol aludjon, hogyan aludjon, mi legyen Fricivel? Ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejünkben, miközben a kis átok folyamatosan csipogott (mint egy napos csibe), ha nem volt előtte valami kaja, amit az orrával tud tuszkolni. Végül egy kiszeparált doboz – milyen jó hogy mániakusan nem dobok ki semmilyen dobozt azonnal – és pár nem használt ruha lett a fészke a picurnak. A konvektort visszakapcsoltam, hogy legyen azért meleg a lakásban, és egy kólásüvegbe is forró vizet tettünk, amit elbujtattunk a kicsi plédjei alatt. Az első pisilés is meg volt lefekvés előtt, ráadásul nem is a szőnyegre rondított a kis malacunk, hanem papír-zsebkendőkre, amiket előtte szépen megtépett és összerendezett a megfelelő formába. El voltunk ájulva tőle.
Na, most miért raktatok ide be?!
Mondhatni, hogy nyugalomban feküdtünk le éjfél után nem sokkal. Én kivonultam a nappaliba Fricivel, aki egyébként egészen jól viselte az új jövevényt. Persze odafigyelünk rá, és nem hanyagoljuk el őt sem. Hajnali négy körül ébredtünk csipogásra, kis etetés és játék után ismét lemerült picur eleme. Következő alkalommal már 8 körül keltünk, szintén egy kis játék, itatás és etetés céljával (az ilyen korú macskáknál elvileg 2 óránként kellene etetni őket, kivéve éjjel, amikor többet alszanak még egy huzamban). A reggeli etetés után ismét elfáradt a futkozásban a lelkem, és visszaraktuk a fészekbe. Kis tiltakozás, de aztán belátta, így jó neki.
Délelőtt elvisszük az orvoshoz egy általános ellenőrzéshez, meg az oltások miatt. Megpróbáljuk kideríteni, hogy pontosan mennyi idős lehet. Valószínűleg nem hagyunk ki egy jó nagy bevásárló körutat sem, habár a lányok akik találták rendesek voltak, és már eleve kajával hozták a kis picurt, így egy – két adat szaftos kajája van, plusz száraz eledel. Fricinek a kinőtt alomtálcáját megörökli valószínűleg, addig azt használja amíg nem fér be a macskawcbe. Kemény és izgalmas napok, hetek várnak ránk, és egyelőre nem tudjuk pontosan mi fog történni, hiszen amikor Frici hozzánk került, már jóval nagyobb volt. Az mindenesetre örömmel tölt el bennünket, hogy egy újabb kis állatot mentettünk meg. Igyekszünk nekik megadni mindent, és tapasztalatink szerint ők ezt sokszorosan vissza is adják.