Nálunk otthon elterjedt kifejezés, hogy „Kérsz egy kis szagát?”. Ezt arra értjük, hogy a friss rántott húst, általában még az első sütésből megkóstoljuk. Kiválasztunk egy szép szeletet, és apró csíkokra, kockákra vágva körbehordozzuk, hogy a család minden tagja megkóstolhassa, az öregtől kezdve a legfiatalabbakig. Mióta az eszemet tudom így van.
Érdekes módon csak a rántott húsnál szoktuk ezt módszert alkalmazni, bár egyrészről érhető, hiszen általában több körben sütjük meg, egyszerre nem fér el „gázon”. Ráadásul a friss rántott hús illatnál nincs is jobb a konyhában vasárnap. Már az első sütésnél ingerelni kezdi az ízlelőbimbókat, és amikor a második kört odarakjuk sülni, végre van lehetőség enni egy kis „szagát„.
Nálatok van szaga?
Mellesleg a rántott hús az egyik személyes kedvencem, ha ételről van szó. Legyen tél, legyen nyár, igazából a köret is másodlagos. A rántott húsnak párja nincsen. Nem kell cicomázni, évtizedek óta azonos a recept. Az egyetlen extra dolog amivel néha jó ha fel van dobva, ha előző este be van áztatva egy kis fokhagymás tejbe. A csirkemellnek kifejezetten hasznára válik, ad neki egy kicsit markánsabb ízvilágot.
Jó étvágyat a vasárnapi ebédhez!