Arra jutottam, hogy jó a Clio, de nem eléggé. Azért kicsit több mint egy évvel a megvétel után könnyes búcsút próbálok venni tőle. Az eladás menete megérne még egy postot, nem kizárt, hogy talán egyszer megírom.
Ennél cicomásabb a vétel. Könnyen szerelembe esek, és majdnem ilyen könnyen ki is tudok szeretni autókból. A BMW mindig is az egyik álomautóm volt, és több órányi hasznaltauto.hu bújás után megtettem pár napja azt, amit eddig nem, fel is hívtam egy BMW tulajt. Hát persze, hogy nem vette fel. De ezen a problémán lendüljünk túl, megoldódott. Édesapám persze ellenem van, mert azt eddig nem említettem, hogy nem egy új típusról van szó, hanem 10-12 éves autókat néztem. Szar, szétrohad, széthajtott mondogatta. De mindegy, nem sok választása volt, vagy eljön velem, vagy elmegyek nélküle.
A mai napon végre sok egyeztetés után elindultunk Tatára, ahol az autó található. Nincs is távol, alig egy óra. Könnyen odataláltunk, egyeztetett helyen, egy Shell kútnál dekkoltunk úgy 20percet, mire a távolban feltűnt az autó. Szép volt, nagyon szép. Ahogy közeledett a hangja sem volt vészes, teljesen normális 12 éves dízel hang volt. A színe csodás volt, metálkék, imádtam. Ahogy megállt a srác és kiszállt sajnos már azonnal rossz érzés fogott el, nagyon nepper feelingje volt. Munkásruha, cigi, több fülbevaló. Tudom, tudom kinézetről nem illik megítélni az ember. Körbesétáltam az autót, és láttam, hogy bizony több helyen is korrodált a drága, ami a fotókon nem volt látható.
Das Auto – nem, nem Volkswagen
Nem zavar egy kis rozsda, de sajna több volt amit a szívem és az agyam elbírt. De ez még akkor nem is zavart, mert ott volt egy BMW. Belül korrekt állapotba volt, minden elektromos szar működött benne, a kárpit nem volt lehányva, kiégetve, még büdös sem volt benne. Motorhang sem volt vészes belülről – persze fater hazafele megjegyezte, látod ez az auto mennyivel halkabb? ja csak egy 3 éves tdci-ról volt szó. Szóval fater bújja az autót. Mondja indítsak, hangos, meg lát valami kis füstöt, ami aztán elmúlt. Utána egy kis olajat lát az autóban, és tény hogy volt olajszag. Gyanús lett, lámpát fogott, és tényleg elég sok olajat talált a motortérben. Na mondom ha már itt vagyok nézze meg szakember. Szóltam ismerősnek, aki odajött, majd egy közeli szerelőhöz vezetett.
Szakikám szemüveges, kicsit pocakos, elsőre is szimpatikusabb volt, mint maga a srác. De arra gondoltam, annyira szar mégsem lehet, ha már elsőre mindenféle gond nélkül belement abba, hogy megnézessem az autót hozzáértővel. Elsőre nézi az autót kívülről, majd viccesen kérdezte, hogy mit mondjon, az igazat? Végignézte a kasznit, majd sandítva mondja: volt törve az eleje. Ajha, mondom ez nem semmi, érti a dolgát. Körbefogdozta itt ott a kasznit, nézegette, ez elemcsere, ez nem. Nem tűnt annyira vészesnek. Majd jött a fekete leves, a motortér.
Kéri, hogy indítsuk, gyerek megteszi, szerelő letekeri az olajbeöntőnyilás kupakját. Hoppá, vágja ki az olajat a gép. Na ez nem átlagos. Motor leáll, töröl. Újra csináljuk, gázadással. Utána szummázza, eszi a gép az olajat. Gyerek terel, áá nem annyira. Megnézi a szintet, minimumon volt, srác állítása szerint 3000 kilométert ment amióta behozták – szerelő odaszúrta szépen, vagy mióta átrendszámozták. Elvileg 200 ezer kilométer volt a kocsiban, valószínűleg jóval több. Érzi ő is az olajszagot, ez bizony nyomja ki, alul is áll az olaj, és bizony nem szervóolaj, ahogy azt a srác próbálta előadni. Zabálja az autó az olajat, ez kisebb gond, a nagyobb az, hogy kb egy 20-40 ezer forintos alkatrész kell bele, csak hogy mire hozzáférnek szét kell szedni a motort, ami gyenge 200 ezer körül lenne. Szomorú elválás, gyerek elmegy, a szerelő meg semmit nem kért tőlem, képtelen voltam meggyőzni.
Tanulság: első érzésre hallgatni kell. Ez a BMW nem az én autóm volt, szép volt, de már ment lefele a lejtőn. Ha több pénzem és időm lenne megmenteném a pusztulástól, mert szép autót lehetett volna belőle faragni, de nekem egy működő, megbízható autó kell. Hétvégén még egy közeli autót meglesünk, hátha jobban járunk vele, nem adjuk fel.