Squash, mert az jó

Fallabdázni járok már egy ideje, és egyre jobban tetszik. Az utóbbi időben csak ez tud kikapcsolni, bár száz százalékosan már ez sem. De sportnak megteszi, és nem is jár akkor költséggel. Ha van sportpártolói kártyája az embernek mindjárt fele áron mehet a pályára.

Ha többen vagytok, akkor lehet fel óránként rotálni az embereket, ha csak ketten, akkor kemény egy órás meccset játszani. Bár mi ilyet még nem nyomtunk, azért rendre el tudok fáradni. Főleg amikor a múlt héten elmaradt, hát éreztem, hogy „régen” játszottam, sokkal jobban lefáradtam. Bár ez lehet annak is betudható, hogy a végét elég keményen megnyomtuk a kollégával. Ott azért voltak labdamentések, és szép játékok. Bár mindig azt érzem, hogy iszonyat gagyin játszunk, és legalább 1 év kell ahhoz, és pár edzővel eltöltött meccs, hogy ne röhögjenek ki akik látnak. Na meg ugye normálisabb ütő, de sajnos azoknak elég horror az ára.

Még az első alkalom után eldöntöttem, hogy ha fél évig rendszeresen járok, utána lehet szó esetleg ütőről, és jobb cipőről.