(Akit nem érdekel a bevezető, ugorjon a harmadik, nagyobb bekezdésre, akit kurvára nem érdekel az egész, de mégis a linkre kattintott, annak itt a tldr verzió)
Nos, az egész egy csodálatosnak tűnő hosszú pünkösdi hétvégén történt meg. Szombatot teljes mértékben egy szentendrei kirándulással töltöttük, vasárnap az irtózatos mennyiségű séta, illetve a délelőtti kondi terem programjából próbáltam felépülni: izomlázam volt mindenhol. Hétfőre kitaláltuk (értsd: barátok felvetették), hogy ha már eddig nem voltunk normálisan vízközelben, és most van rá időnk, menjünk ki a Kopaszi gátra, és relaxáljunk egy jót. Először egyébként nem tetszett az ötlet, mert inkább maradtam volna a hűvös lakásban (geekmode: on), és lett is volna dolgom a nagybetűs Internet és Munka oltárán. Mégis igent mondtam, bár nem vagyok az a napozós típus, sok időm nem lesz rá már idén, hátha kapok valami emberhez közelítő színt. És különben is, megreformáltam az életemet, (majdnem) minden újban, és másban benne vagyok.
Három körül tehát összeszedtük magunkat, én kimaxoltam az IT részleget, hoztam, amit bírtam, és jónak láttam:
- 1 db iPhone, mint elsődleges telefon, és internet forrás
- 1 db Kindle mint elsődleges olvasási forrás (a JS design patternekről szóló könyvet nem tudom elégszer elolvasni, hogy világos legyen, a Git Pro book meg csak bulvárnak jó mellé, és szeretem)
- 1 db Fuji fényképező (Canon, Nikon freak-ek jobbra el), az élmények jobb megörökítésének céljából
Ez egyébként nem is túlzás, hétvégén ha megyünk szülőkhöz ehhez jön még a laptop is. Jó, a Kindle lehet nem kellett volna, de pici, vékony, pont elfér a zsebemben és úgysem pancsolni mentem, hanem relaxálni, napozni, olvasni. Mivel nemcsak ketten leszünk, valaki mindig lesz a cuccoknál, úgyhogy amiatt nem aggódtam. Nagyjából 3 után elindultunk a cél felé, még egy gyors életmentő sör bevásárlást megejtettünk, majd kisebb villamosozás és sétálás után megérkeztünk a Kopaszi gátra. Oje, korábban nem voltam, egész rendben van a hely, nincs szemét, szép a fű, rendőrség, etc, etc. Tetszik na és ez nagy szó, mert nagyon kevés kell ahhoz, hogy valamire azt mondjam, hogy eddig és ne tovább, nekem ez nem jön be, go haza!
Mivel az utazás normális öltözékben történt, és már 1 sört, és kb 2 liter vizet megittam, jó ötletnek tűnt, hogy átöltözzünk, és könnyítsünk magunkon. Beálltam a sorba, végeztem a dolgommal (a büdös, és az agresszív ajtónyitási kísérleteknél a wc-ben azért esett a komfort score párat…). Strandolásra ready módban elindultunk a part felé. Ekkor támadt egy fura érzésem, majd hirtelen a világ 180 fokot fordult, szédültem, nincs a telefonom a zsebemben. Akkor hol van? Ott hagytam, eltűnt, kivették a sorban? Visszatéptem a korábbi helyre ahol voltam, de semmi nyoma. Egy kedves srác már ott mondta, hogy megcsörgeti nekem. Kicsöng, tehát még itt van, és még be van kapcsolva. Talán van remény. Még mindig infarktusban vagyok, 250-es pulzussal visszarohanok a csoport felé, hogy a pánikot rájuk is kiterjesszem. Közben áttúrom a táskámat, a fényképezőt leejtem, nyekk oda se senki (kicsit kapott, de működik). Nincs meg a telefon. Tovább futok a többiek felé, hogy gáz van, de a kibaszott nagyobbik fajtából.
Nagyjából itt ért tetőpontra a pánik, remegtem mint az állat, mit csináljak? Rendőrség, telefonálgassak? Nézzem át újra? Menjünk vissza? Fasza kirándulás, elbasztam a többiek és jómagam napját. Jah, még a következő 2 évemet. Nagyjából másodpercenként 10x játszódott le az elmúlt 2 perc a fejemben, és nem értettem. Próbáltuk hívni a telefont, kicsöngött. Oh bazdmeg, de hát ez iPhone, tudom nézni hol van. Kérek kölcsön Android telefont, szerencsére a nagyobbik fajtából való. Note 2, azon szépen be tudok majd lépni, és meg tudom nézni hol van. iCloud.com, nem támogatott mobil böngésző, mi a faszom? Gyorsan felhívok és Facebookon megkeresek pár iPhone-os ismerőst, van aki én keltettem fel, de mindenki segít. Iszonyat jó fejek (persze a számok előbányászáshoz is kell egy jó adag idő, belépni céges wikibe, gmailes címjegyzékbe). Nem egyszerű, telnek a percek, a telefon pedig már lehet régen máshol van. Közben a többiek próbálnak nézelődni, hátha valakinél van, kérdezgetjük az embereket, de semmi. Végre van iCloud kép, küldik a srácok Facebookon. Itt van valahol még a gát közelében, és nem mozog. Király, keressük meg. Nincs pontos, kinyerhető koordináta, csak látjuk nagyjából a helyet. Pazar. Közben én is be tudtam lépni a Note 2-ről az iCloud-ra (jelszó: asztali mód..), és látom a telefont. Lock ugye rajta van, de kiírom neki, hogy vegye fel, és folyamatosan hívjuk, rövid sms-t küldunk neki. Irány a rendőrség, de jó hogy itt van.
Belépünk, meglátjuk az embert, odamegyek a pult mögé, hogy baj van, telefont ellopták. Választ várom hogy oké, hol mikor mit csináljunk srácok. Erre:
„Hát én nem tudok ezzel mit kezdeni’
WTF? Akkor még is ki?
„Hát a 11 kerültet kihívhatom, fél óra még kiérnek. Egyébként már úton vannak, valami cigány verekedés miatt, beszéljek velük”
Csodás.
Kimegyünk, és tényleg látjuk a járőrkocsit. Letámadjuk, hogy „jónapot, tudjuk h nem ezért van itt, de ez a helyzet, itt van a parkolóban valahol a telefon, látjuk a jelet, nem mozog. Mit tudunk tenni?”
„Hát hát nekem gps pontosan kell, meg hát nekünk sincs ehhez cuccunk, nézzünk át minden kocsit?”
Közben halálkényelmesen hátradőlve, napszemüvegben ül. Itt tudtam volna kihúzni a kocsiból, de inkább hagytam a faszba, hogy köszi a semmit. A többiek még próbálták győzködni, kérdezni, mi lehetne mégis a megoldás, én meg botorkáltam tovább a kezemben a Note2-vel, és néztem a jelet, próbáltam belőni, hol a faszban lehet. Többiek szintén nézték a telefon pozícióját távolról, de semmi mozgás. A rendőrök természetesen el is mentek már hátra, mi meg egyszerűen tehetetlenül ültünk a fűben, hogy ott a telefon, még be van kapcsolva, de egyszerűen nem találjuk meg egyedül. Folyamatosan hívtuk, hátha felveszi, küldtük rá az üziket, hogy semmi gond, etc, vedd fel, itt a számunk. Semmi reakció. Ki sem kapcsolták, de fel sem vették, a telefon nem mozdult legalább 2 óráig. Tanácstalanok voltunk, néha haza akartam menni a kocsiért, hogy talán megpróbálhatnánk majd követni, ha elindul. Mert egyszer el kell indulni, ha valaki a parkolóig elhozta már. Ment a tanácskozás, ki mivel hova menjen. Ránézek újra az iCloud térékpre, és nagyjából ekkor hívnak a haverok, hogy a telefon elmozdult, kaptak róla értesítést. BAZDMEG. Koppanás, ma már a sokadig.
Mi a fasz legyen? Nézem a térképet, ez bazdmeg már régen kiment a kapun. Nem vettük észre. Látható volt, hogy BKV-val megy, vagy legalábbis azon a vonalon, 20 percig kacsáztunk, remegtünk, hogy mi legyen, de végül útra keltünk, irány az iPhone. Már a Blahánál van, a Dohány utca felé tart. Ott dolgozok bazdmeg, hazaviszed nekem? Kb a villamosmegállóban lehettünk, amikor úgy fél 8-kor a zöld pötty eltűnt a térképről, és szürkére változott. Offline, azaz kikapcsolták, a GPS, a 3G be volt kapcsolva, az akksi még felén, tehát nem merült le. Biztosan kikapcsolták. A pozició elvesztése előtt egyébként 10-20 percig nem mozgott, úgyhogy nagyjából megvolt a cím, de nem tudunk mit tenni. Este 9 kor, egy terhes nővel, fáradt (néhol másnapos) emberekkel mit tehetünk. A környék alapján ráadásul olyan helyre távozott a telefon, ahova még nappal is meggondolja az ember, hogy odamegy.
„Let it go”, el kell engedni. Ennek vége, nagyon régen vége. Sajnos biztosítást nem kötöttem meg rá, mert túlságos drágának találtam. Magára a telefonra eddig rettenetesen figyeltem, soha nem hagytam el, mindig tudtam, hova raktam, most az egyszer hibáztam, máris kihasználták. Drága tanulópénz. Amit még nagyjából másfél évig fizetek, ugyanis részletre lett megvásárolva. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy céges flottás, ahol egy kedvező csomagban vagyok, és a cég is nagyon jó fej, mert fizeti x összegig a telefonszámlát, én meg sokat nem használom. Tehát lényegében csak úgy 100 ezer forint törlesztőt kell leszurkolnom még 1.5 évig. Rettenetesen szomorú voltam, és dühös magamra. Másik telefont tuti nem veszek, vissza a még meglévő WP7-es telefonhoz. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy költsünk még egy telefonra, feleslegesen. 9 után megérkeztünk egy kajáldába, ahol a többiek ettek, én csak limonádét ittam, illetve 2-őt. Enni egyáltalán nem akartam, és nem is tudtam. Szinte már szégyenérzetem volt, hogy lehettem ilyen hülye. Persze a többiek, és néha magam is a világot szidta, hogy miért nem adják le, miért nem segít az ember, a rendőr. Miért lopnak el egy olyan telefont, ami azonnal lockolva van, és nagy valószínűséggel nem fog tudni használni. Sajnáltam a telefont is, hogy hol végzi, valami műhelyben, szétkapják, stb.
Hazabattyogtunk, én mint valami kísértet, semmit nem mondtam, csak bámultam magam elé. Hát régen volt ilyen szar éjszakám. Este még biztos ami biztos alapon minden szolgáltatásban jelszót cseréltem, és pár helyre feltettem a lopott telefont. Utánanéztem, hova mehetek majd rendőrségre holnap. Reggel inkább meghaltam volna, mint hogy felkeljek, de muszáj volt. A napot a 11. kerületi rendőrségen indítottam, ahol az én telefon lopásom esete volt a 3. aznap. Ugyanúgy a Kopaszi gátnál. Nem vigasztalt, hogy másnak is szar. Nagyjából 1 óra várakozás után egy kedves hölgy egy(!) ujjal begépelte az adatokat, meg a vallomásomat, átolvastam, mondtam, hogy jó lenne Phone helyett legalább iPhone-t írni. Javítás, nyomtatás és ennyi. Semmi, hogy értesítjük, megpróbáljuk. Minek? Tudtam én is, hogy ebből semmi nem lesz. Közben tegnap már IMEI alapján a telefon és később a kártya is le lett tiltva, szóval maximum nagyon hardcore userek tudták volna újra használatba venni. Továbbra sem voltam ettől jobban. A T-mobile-ba nekem dolgom nem lesz, mivel flottás a számom, nem is intézkedhetek, szóval hazabattyogtam és nekiálltam dolgozni.
Szóval dolgozgatok a melegben, amikor csörög a párom telefonja (ami nálam volt egész nap, hogy elérjenek, tudjak beszélgetni a nagyvilággal). Látom, hogy a flottát és a telefonokat ügyintéző munkatársam hív.
„Képzeld, lehet meg van a telefonod”
Azt hiszem, hogy 300 fölé ugrott a pulzusom, de az tuti, hogy a székből kiugrottam, felálltam és döbbentem néztem magam elé. Merthogy?
„Valaki bevitte az Aréna plázába a T-Mobile-hoz”.
Olvadok, olvadok, szinte már mosoly is van az arcomon. A helyzet persze nem egyszerű, az illető fura volt a telefonban, nem akart semmi adatot megadni, azt mondta, hogy fél órám van odaérni. A T munkatársai ugyanis nem tudom, hogy miképpen, de kiderítették, hogy hova tartozik a telefon, felhívták a kolleginát, ő pedig mondta, hogy igen, ezt tegnap lopták el, hozzánk tartozik. De a munkaruhát viselő, kissé kétes forma nem akarta csak otthagyni a telefont, magánál tartotta továbbra is (ezt mondjuk nem értem, hogyan került vissza hozzá, hogy a T egyszer már kiderítette, hogy kihez tartozik?!)
„Szerintem pénzt akar, egyedül ne menj oda”
Mondta még a kollegina, de már tuszkoltam be a tárcámba a tartalék pénzt otthonról, és rángattam fel a gatyát. Fél óra, hova? Aréna? Igen. Megyek. Útközben felhívtam a páromat, hogy WTF van, ne örüljünk, de jöhetne a Gábor (párom főnöke, egy kicsit erősebb alkatú, mint én és rettentő meggyőző figura) vagy valaki, bárki. 2 perc. Én már úton voltam, amikor szóltak, hogy Gábor elviharzott, megy a Keletibe, eléggé feldúlt, lehet ütni fog… Áldja az ég, valamennyit egyébként még hajlandó is lennék fizetni érte, de tudtam, hogy Gábor elsősorban arra fog menni, hogy ez ingyen és bérmentve kerüljön vissza hozzám. El nem tudom mondani mennyire hosszú volt az út az Arénába. Tettem egy gyors kört, amíg a társamat vártam, de nem láttam szemmel a srácot. Gábor befutott, irány a T. A kis cuki fekete inget viselő srácot megkérdeztem, hogy elvileg hoztak egy telefont be ide, amit találtak, és lopott. Hol az úriember? Mutat előre, hogy ott ül. Még itt volt.
Odamentünk a sráchoz, akiről azonnal két érzesem volt. Nem bízom benne, és lehet, hogy bízok benne. Magas, nem suhanc, meglett férfi, de azért gyanús szemekkel. Nem tudtam egyszerűen eldönteni, hogy tényleg le akar húzni, vagy mi. Mondjuk neki hogy helló szia, mi vagyunk. Ő mondja oké, ha ki tudjuk nyitni a telefont, akkor a mienk. Előkapja, és BAZDMEG, OTT A TELEFON. Kapásból ha kérdezik, szerintem soha nem tudom a kódomat, de most azonnal beütöttem, és voila, a telefon ott volt a kezemben. Hello Mr.
Itt jönnek az érdekes és kellemetlen részek. Kérdezzük a sráctól, hogy hol volt a telefon. Hát a mozgássérült WC-ben volt, papírba csavarva. Aha, oké. Fura, nem jártam ott. De ő is a Kopaszi gátról beszélt. Finoman megemlítettük, hogy érdekes, voltunk rendőrségen, meg minden, most vonhatjuk vissza a feljelentést. Na meg hogy tegnap még visszanyomoztuk a telefont, megvannak a pontos pozíciók, folyamatosan követtük. És amikor megmutattuk neki az utolsó vételi helyet, állítólag eléggé meglepődött. Én nem láttam, mert folyt rólam a víz, és azt hittem, hogy álmodom. Ő még elmondta párszor, hogy vigyázzak rá jobban, én meg hogy köszönöm, majd elváltak az útjaink. Igen, nem adtam neki pénzt, de Ő sem kért. Még annyit mondott, hogy a kolléganőmmel beszéljek, mert őt gyanúsítgatta, meg hasonlók. Mondtam neki, hogy biztos csak ő is izgult, és nem gondolta komolyan. Hazaindultunk a telefonnal. MEGLETT.
Pár kérdés azért felmerült bennünk:
- Miért nem hagyta ott a telefont a T-nél, amikor már kiderült, hogy megvan a gazda, beszélt telefonon az illetővel, stb.
- Miért nem adta meg az adatait?
- Miért lepődött meg azon, hogy tudtuk, hova ment a telefonnal?
- Ki és miért kapcsolta ki a telefont már akkor, amikor hazaért vele?
- Ha ő találta meg, miért nem adta le azonnal helyben a rendőrségen?
- Miért nem vette fel, miért nem reagált az SMS-re?
Utóbbira nem válaszolt, pedig kérdeztük. Azt ugyanis nem mondta meg, hogy mikor találta meg a telefont. Szóval simán lehet, hogy nem Ő vette el, de akkor az a valaki 2 órát ott ült vele, majd elvitte a 7. kerületbe. Emberünk pedig újra a Kopaszi gáton találta meg? Mi van? Szóval elég gyanús az eset. Nem áll össze sehogy sem. Abban biztos vagyok szinte, hogy ha egyedül megyek oda, azt mondja, hogy 100 ezer. Úgyhogy ezúton is köszönöm Gábornak, hogy tegnap végig segített a telefonnal, az ötletekkel, ma meg ott volt mellettem, amikor kellett.
Köszönöm egyébként a barátoknak, akik iCloud-on nézték a telefont (Balázs, Ádi), és azoknak, akik velem voltak a bajban, és próbáltak segíteni, drága türelmes feleségemnek (bepótoljuk az elmaradt napozást), édes Bubumnak, aki másnapos volt mint a picsa és persze Reninek, aki soha nem adta fel. Az biztos, hogy újjászülettem, és lett pár új twitter követőm (dögre gyűlik az éji vad mi?). A telefont magamhoz láncolom, és legközelebb ha ilyen helyre megyünk, előkapom a régi Nokiát, és kurvára csak az lesz nálam, semmi más.
Screenshot, ami mutatja, hogy egy párszor azért megpróbáltuk elérni a telefont. (És ami azt mutatja, hogy Tom Hardy a hátterem, ne menjünk bele a részletekbe :D)
Tanulság? Kurvára oda kell figyelni minden k-i-b-a-s-z-o-t-t másodpercben az értékeinkre. Az iCloud fasza dolog, Find my iPhone még jobb, de nem sokat ér, ha nem tudom belőni egészen pontosan merre és hol lehet a készülék. Ha sűrűjében vagy, pl egy parkolóban, vége. Meg persze ha ott a rendőr, és konkrétan semmit nem csinál. Legjobb, ha ilyen helyekre inkább nem viszünk ilyen dolgokat, legyen valami másodvonalas telefon, másodvonalas fotómasina, ha biztosra akarunk menni. Meg biztosítás a telefonra. Azt hiszem holnap kötök…
Az, hogy meg lett a telefon, talán annak is köszönhető, hogy az iPhone-nak túl bonyolult mindene. Nem szedhető szét minden boltban, nem lehet könnyen rootolni, távolról könnyű lezárni, üzenetet hagyni rajta. Egy normálisan működő használt bolt soha nem veszik be személyes adatok nélkül. Úgy meg főleg, hogy nem működik, maximum valami utolsó szervizes boltban lehet elpasszolni. Emberünk (aki egyre gyanúsabb, hogy az volt, aki „megtalálta”) valószínűleg túl buta volt. Hazavitte, kikapcsolta, talán megpróbálta elpasszolni, nem jött be. Utolsó esély, talán visszaadja jutalomért.
tl;dr
- ellopták az „ájfonomat” hétfő délután a Kopaszi gátnál délután fél 5 körül
- zárkódos / touchid-s, majd kb fél óra után find my iphone-nal lost mode-ba lett téve
- kb 2 óráig meg sem mozdult, ott volt a parkolóban
- rendőrök semmit nem csináltak
- elindult, követtük, de a 7 kerületben, este fél 8-kor 10 perc egy helyben tengődés után kikapcsolták
- másnap feljelentés, aznap sok teló tűnt el onnan, akkor
- délutánra meglett, valaki bevitte a T pontba, de sok a gyanús dolog