Két keréken

Ha jól számolom kb. 8-10 év nem ültem bicón, még egyetem előtt otthon mehettem vele utoljára. Azóta elköltöztünk Pestre, gyerek lett, volt pár állásom szóval az élet ment, és nagyon nem is volt lehetőségem, és igényem sem a bicózásra. Amikor a bubi bejött filóztam rajta, hogy járjak bkv helyett bubival, de az első visszajelzések nem voltak túl pozitívak a rendszerrel kapcsolatban.

Most viszont a munkatársam el akarta (akarja) adni felújított / átalakított bicóit, és egy váratlan döntéssel megkértem, had próbáljam ki egy haza – és visszaút erejéig, mégis milyen Budapesten tekerni, mennyire rázza szét a vékony gumi és a kemény ülés a seggemet és a fejemet, lesz-e halálközeli élményem a forgalom miatt stb…

Nagy nehézégek árán végre hazajöttem vele (előtte belsőt kellett cserélni az elsőben, szóval még kézzel eltolhattam a Pajtás hajtás szervízbe is). Bicikliutakat preferálva, de persze nem folyamatosan végülis fél óra alatt hazaértem (5.4km).

Az élmények

  • jó volt, bár 2x a cipőfűzőmet majdnem bekapta a pedál, az komolyabb problémát is okozhatott volna
  • az emberek meglepően előzékenyek, ha hallják jövök félreállnak, odafigyelnek, bár tegyük hozzá én is türelmesen mentem mögöttük
  • az autósok már más téma, rövid utam alatt is volt 1 ember aki túl közel jött, majdnem elsodort
  • egészen jól bírtam tempóval, nem akartam meghalni, és nincs is izomlázam (ehhez mondjuk hozzájárul valószínűleg h 1 éve végre folyamatosan mozgok többször hetente)
  • a Király utácban lévő Pajtás boltban rendesek voltak, nem akartal lehúzni, pedig látták h nem vagyok szakértő

Első útnak jó volt, bár elfelejtettem mérni runkeeperrel, utólag azért felvittem az utamat. Még jövőhéten bemegyek vele munkába, és akkor eldöntöm, hogy kell-e. Ha megveszem persze azonnal kell pár cucc még, csengő, u lakat, pumpa, miegymás.