Tücsök

Sajnos eljött az idő, amikor el kellett altatni a mama kutyáját. A mamám már nehezen mozgott, nem érezte biztonságba magát, így már nem tudott egyedül lenni. Tehát saját kérésére el lett intézve neki egy egész jó szociális otthon. De ugye a kutyát, ami már majdnem 10 éve volt neki, nem vihette magával. Sajnálom, nagyon jó kis kutya volt. Fajtára kb utcai vegyes volt, olyan foxi beütéssel. Hihetetlen milyen érzelmeket ki tudott fejezni. Mikor indultunk haza, tényleg füle-farka lógott. Látszott rajta, hogy nagyon szomorú. Amikor pedig megjöttünk mindig vidáman fogadott bennünket, ugrált, izgatott lett. Vicsorgott is ilyenkor, aki nem ismerte az azt gondolhatta, hogy mérges acsarkodik, de csak „nevetett”.