A látszat csal, nem lettem öngyilkos február 14-én, még élek. Sőt tovább rombolom az internet morálját a semmit mondó blogolásommal. Bár valószínűleg senki nem olvassa 🙂
Rettenet sok mindent csináltam az utóbbi hetekben, költöztem oda, vissza mindezt két nap alatt, na mindegy. Hétvégén laptop migráció volt, az Acer-ben és a Clevo-ban vinyot kellett cserélnem, mert csak, ezért mind a két gépet újra kellett húznom. Persze előtte szétszedni mind a kettőt, öröm volt egy valag csavar közepette vinyókat cserélgetni ide oda. Ezt még megtoldotta az, hogy mind a kettőről le kellett menteni az adatokat, ezt sikeresen elvégeztem a külső usb-s rackemmel. Akkor még jó volt. Ugyanis tegnap megdöglött. Kaptam is agyfaszt, mikor rádugom a vinyót a gépre, és semmi. Ég a led, de nem pörög a vinyó. Sírni támadt kedvem, oda a két gép backupja, 20gb fotó, munka, programok. Szerencsére volt kéznél másik vinyó, beledob a rack-be, ugyanaz a jelenség. Fuh talán akkor csak a rack szar, nem a vinyó. Másnap egy kábel segítségével kiderítettem, hogy a rack tökéletes csak az Y usb kábel adta meg magát, hogy mitől fogalmam nincs, de így jártam a legjobban, pár szár forintból megúszom.
Nagyon rendbe kéne tenni az asztali gépemet is, ramot lenne jó venni, meg dvdirót, mivel a jelenlegi elbaszodott, hogy mitől nem tudom, de fuck LG. Ismét gondolkozom egy dual/tripla boot rendszeren, Ubuntu 9.04-et lehet megvárom, és akkor Linux + Windows +OS X lesz a gépen. Hogy minek azt nem tudom. Jó lenne már ráállni egy operációs rendszerre, mert ez a fél évente való váltás nem jó. Linuxbol hiányzik a szabadság érzése, az apt-get, a terminál, a cat, Windows-ból a patenet munkát támogató programok (TotalCommander, Adobe CS4), OS X-ből a szépség, letisztultság, egyszerűség, és a menőség.
Munka kedvem erősen zuhan, de legalább a többi dolgommal haladok. Érzem hogy élek.