Valószínűleg valamiféle mazochizmusban szenvedhetünk, ugyanis már másodszorra költözünk télen. 2010 december közepén jöttem fel Pestre az új (most már inkább régi) állásom miatt, akkor az albérlet szerződést december 22-én, pár nappal karácsony előtt írtuk alá.
Hasonlóan történt most is, bőven december dereka volt, amikor kezet ráztunk az új főbérlővel, akitől a kulcsot az év utolsó napján, december 31-én vesszük át. A költözés már érett egy ideje, csak valahogy soha nem találtunk olyat helyet, ami több mindenben jó lett volna. A jelenlegi lakással egyetlen igazi probléma van, mégpedig az, hogy hideg. Ennek több oka is van, egyrészt földszinten van (ez költözésnél mondjuk jól jött), a másik pedig az, hogy egy igazi régi építésű pesti bérház, ennek megfelelően irtózatos a belmagasság. Ez a filmekben jól néz ki, de gyakorlatban nagyon negatív, mivel képtelenség normálisan felfűteni (főleg úgy, hogy az utóbbi években egyre rosszabb a gáz minősége). A nagy és tágas helynek a két macska örülhetett, hiszen kedvükre tudtak rohangálni oda-vissza a lakásban. Ami télen hátrány, az persze nyáron előny volt, mert amíg mindenki főtt a panelban, addig mi élveztük a hűs időt a mi lakásunkban. Idén azonban már nagyon elegünk lett a télből és a hidegből.
Sokat nem kerestünk új helyet, közösen egy lakást néztük meg, ami azonnal belopta magát a szívünkben. A lakás szintén földszinti, viszont félig magas, hiszen laknak alattunk. Így legalább van aki alulról fűt. A lakásajtó pedig nem az udvarra nyílik, hanem a lépcsőházba. Ezek már eleve jó dolgok, de ráadásul még tégla, és nem magas a beltere. A macskáknak még nem mertük elmondani, de kisebb a lakás. A két szoba megvan, viszont a nappali egybe van a konyhával. A háló kicsi, az IKEA-ás imádott ágyunk valószínűleg épphogy befér. De most úgy érezzük ez még mindig jobb megoldás, mint a mostani. A lakásban nincs bútor, viszont nekünk már van egy „kezdőcsomagunk”, amihez egy-két dolgot kell vásárolni, hogy kényelmesen legyünk. A hálóba szinte minden megvan (bár egy szekrényt valószínűleg cserélni kell), a nappalit kell még berendezni jól. Erre tervek már papírra vannak vetve, az IKEA-át körbejártuk, a szokásos hirdetési oldalakat napi rendszerességgel nézzük. Én egy kicsit örülök is neki, hiszen ha most megveszünk mindent maguknak, már tényleg csak egy saját lakás választ el az önálló élettől.
Várakozás és izgalom van tehát, január elsején kezdjük az átpakolást. A számomra legjobban várt dolog természetesen a TV felhelyezése lesz a falra, remélhetőleg ideális távolságra tudunk majd ülni tőle, és „ütni fog” az új környezetben. Ki tudja, az új lakásba talán érdemes lesz még egy kisebb 5.1-es rendszert is beszerezni.