Kicsi túl sok lesz a még élek post úgy érzem de tényleg ez van, időm nincs (lenne) kedvem van (nincs) blogolni, ezért ritkán csinálnom. Meg úgysem olvassa senki, de a saját szórakoztatásomra azért csinálom tovább.
Amiről már akartam bloggolni jó ideje az kb azt, hogy lett „ótóm” azaz autóm. Sajnos nem önerőből loptam össze a rá valót, szüleim segítsége nélkül nem lennék még itt. A vásárlás amúgy nem volt egy leányálom, jó 1 hónap aktív keresgélés előzte meg. Aztán szerelembe estem, és ahogy a nők szoktak, az autó is kibaszott velem. Konkrétan egy imádni való olasz, egy 145-os TS limitált Alfa Romeo csavarta el a fejemet, letelefonáltam, felmentem Budaörsre, és a tulaja baszott megjelenni, és a telefonokra / emailekre sem nagyon reagált. Itt már nagyon elment a kedvem, mert nekem „csak az kell” szindróma lépett fel.
Bő 2 héttel a beszopatás után ismét útra keltem, és megnéztem mit kapni Tatabányán. Hát gyk. semmit, ideges voltam, hogy nem találtam egy megfelelő autót. Aztán végül egy mégis megragadott, noha elsőre elmentem mellette. Egy 2000-es évjárató Clio-ra figyeltem fel. Fekete, sportos és szép. Nem is gondolkoztam korábban Clio-ban, valahogy nem tudtam elképzelni magamat benne. Ez viszont tökéletes volt. Sport kiadás (fél bőr, klima, fekete, alufelni, fehár számlap, erős motor) gyá beleestem! Már éreztem ahogy megyek vele, erre kiböki a kereskedő, hogy sajnos az autó hibás, lemosatták a motort és beázott 3 henger megy. Legkésőbb 2 nap múlva, hétfőn vihető. Agybaj, elsétálunk. Fél óra mulva mégis vissza, hogy kéne az a Clio, mit csináljunk?
Végül lefoglalóztunk, és megállapodtunk, hogy hétfőn reggel rendbe rakják, és elhozzuk. Kínszenvedés volt a vasárnap, és hétfő délelőtt is. Szóltak, hogy oké, mehetünk. Odaérünk, teszt, bazeg három henger jár. Itt kaptam kb a második agyvérzést. Nem részletezem, de kb 3 óra múlva tértünk vissza ismét a telepre a már jó autóval. Adásvétel miegymás, még pár kör szopás, de meg lett végül a kicsike. Talán este 5-6-ra már haza is értem.